Sétálok hazafelé

Virágágyon sétálok
Nyári zivatar alatt,
Éjszakai égbolt hajol fölém.

Kis tenyerem kinyitom,
Így gyűjtök ajándék gyöngyöket,
Örömteli könnyeket.

Pillantásokat, mosolyokat,
s néhány jó szót viszek:
sétálok hazafelé.

(2011. július 19.)

Nyári zápor

Szeplős álmot kerget a nyári zápor
Csendet ígér az eresz surrogása
A bokrok, s a fák bólogatnak
Kifejezéstelenül a szürke égre

Boldogtalan kerék gördül végtelen úton
Pocsolya vizét szerteszét szórja
Egykedvűen forog magában tehetetlen
Zökken a bukkanókon föl s le

Cserép vagyok a háztetőn, lécekbe kapaszkodom
Egy darab pléh lóg az eresz szélén
A magasságtól néha megszédül
Ez vagyok itt fönt, e vörös tetőn

Szeplős álmot kerget a nyári zápor.

(2010. nyara)

Rejtjelezve

Mondvacsinált fényekkel világít be a tavaszi est
Rejtjelezve szeretek
Pocsolyában nézegetem magam
Üres táskát cipelek holt-néma városomon át

Visszaalszik

Csendben várok új hajnalt.
A kikelet hó alatt rejtezik.
Távolban vonat csattog.
Csahol tenger kóbor kutya.
(Faluszéli őrház otthonom.)
Néma az erdő, ködben úszik.
Őszi avar barnán vár tavaszra.
Kis lábnyomok szaladnak ösvényen.
Olvadás patakot duzzaszt.
Elmúlt idő hangját viszi a szél.
Kopasz fák nem susognak.
Megfáradtak földre dőlnek.
Visszaalszik most a hegy s a völgy.

Válaszok

Miért mondod: pokol, ha a mennynek tornáciban jársz?
Miért háborog lelked, ha mégis igaz kősziklán állsz?
Miért hágy el szíved, ha az most már Istené végleg?
Miért rázod öklöd égre, ha örök élet békéjét elnyerted?
Miért néma ajkad, ha szívedben szól dicsőítő ének?
Miért tüzel vágy, ha élet vizével örökre meglégíttettél?
Miért vándorolnál messze-messze, ha itt Megváltódat meglelted?
Miért keresel naponkint menedéket, ha Isten tenyerén élhetsz?

Maradok

Üvöltenem kéne: Ki a világból, ki a fejemből.

Üvölteni ki a hideg éjszakába, ott, hol csak a szél fú, ahol minden néma s hó alatt nyugszik.

Üvölteni.

- S hogy mit?

Azt már nem tudom.

Csak én is hallgatok a szélzúgásban, hó alatt nyugvó világgal, száraz levél zörgéssel, s a szürkébe borult téli éggel.

Hálatelt szív meginog, keserű és epe, ami eltölti.
Nincs nyugalom, nincs békesség e földön – most ezt hiszem.

Poklot járok fényes éjszakában.

Elkívánkozom. Mindenhová. Csak nem ide.

Elűzött engem a városom,
Kihányt titkos éjjelen.

Az álmok örökre megcsaltak
Hinném, hogy egyedül vagyok
De hiszem, hogy, hogy kezében tart
Az Isten.

Mennybe mennék holnap,
De az angyalok nem engednek:
Itt még várnak rám.
Maradok.

Temetek

Hamvveder. Urna. Hant. Kis virág. Én is ide leszek.

Napsütés. Árnyat adó fák. Sétány. Alszanak. Szépen.

Csend.

Vivaldi: Magnificat

1. Magnificat

gyakorló: http://www.noteflight.com/scores/view/eef27a957f9973831f37de2889691a8a7e0cc357

kotta: http://enreiter.files.wordpress.com/2010/12/vivaldi_magnificat_01.pdf

2. Et exultavit

kotta: http://enreiter.files.wordpress.com/2010/12/vivaldi_magnificat_02.pdf

3. Et misericordia

gyakorló: http://www.noteflight.com/scores/view/9b253bda16a73d2f72af4f3b78c563ed8dd133e6

kotta: http://enreiter.files.wordpress.com/2010/12/vivaldi_magnificat_03.pdf

4. Fecit potentiam

gyakorló: http://www.noteflight.com/scores/view/af9a1bfea8d3bba3a653f7f4a3142a030ad28f32

kotta: http://enreiter.files.wordpress.com/2010/12/vivaldi_magnificat_04.pdf

5. Deposuit potentes

gyakorló: http://www.noteflight.com/scores/view/53834c09af973799358d77f65e157f1c67fe41e7

kotta: http://enreiter.files.wordpress.com/2010/12/vivaldi_magnificat_05.pdf

6. Esurientes (duett)

kotta: http://enreiter.files.wordpress.com/2010/12/vivaldi_magnificat_06.pdf

7. Suscepit Israel

gyakorló: http://www.noteflight.com/scores/view/9768a535e882353ffb52898f68853527d4624ccc

kotta: http://enreiter.files.wordpress.com/2010/12/vivaldi_magnificat_07.pdf

8. Sicut locutus (kamarakórus)

gyakorló: http://www.noteflight.com/scores/view/c2f735d456d8483d7eb8562f56ac70fc2986d578

kotta: http://enreiter.files.wordpress.com/2010/12/vivaldi_magnificat_08.pdf

9. Gloria

gyakorló: http://www.noteflight.com/scores/view/8dfa11173749664f80c0cc236df9c2b4bff30818

kotta: http://enreiter.files.wordpress.com/2010/12/vivaldi_magnificat_09.pdf

Befőtt

én vagyok a befőtt kamrád polcán
a kályhából kipattanó szikra vagyok, ahogy elhűlök a padkaszélen
fűcsomó vagyok széles mezőn a talpad alatt
hópihe vagyok téli reggelen, ahogy válladon pihenek.
egy elfeledett esti gondolat vagyok, ahogy eltaszítasz.
örökre elnémított hegedű vagyok a szekrényed mélyén.
ki nem mondott szó vagyok, mi a tüdőd, s az ajkaid közt veszett el
az aluljáró koldusa vagyok, ki minden nap rád függeszti néma-kék tekintetét.
borsószem vagyok az otthagyott levesben
lehullott levél egy sírhanton
én vagyok a sütemény égett, levágott széle
egy kóbor kutya távolban elhaló vakkantása vagyok
kilincs vagyok, aztán ablaküveg, egy szem só a földön, csipesz a kintfelejtett szárítókötélen, repedés az üvegpoháron, pillanatra megszédült, lebegő porszem a villanyfényben.

Tarvágás

A mai napon gyakorlatilag kiürítettem a blogomat. A korábbi négyszázkét postból harmincegyet hagytam meg. Tarvágás a javából. Úgy hiszem, ez magyarázatra szorul.

Az egész azzal kezdődött, hogy 2002. márciusában megírtam első versemet. Szerelemből, dacból, félelemből, tehetetlenségből. Ezt azóta nagyjából még háromszáz követte. Szerelemből, dacból, félelemből, tehetetlenségből.

Sok költő élete önpusztításba torkollott. Rám ez lelki értelemben igaz.

A verseim törlésével azt kívánom elérni, hogy ne így akarjak feltűnni, ne így akarjam magamra vonni mások figyelmét, ne ettől várjam a sorsom jobbra fordulását.

Rengeteg olyan szerelmesverset írtam, melyet az illető múzsa soha el nem olvasott. Rengeteg olyan verset írtam, melyet utólag elolvasva arra jöttem rá: teljesen másról kellett volna szóljon.

Azt kell megállapítanom, nagyon sokan élnek a környezetemben olyanok, akik soha nem foglalkoznak versírással, s mégis kiegyensúlyozott, harmonikus életet élnek.

Azt szeretném, ha mostantól fogva inkább elmondanám azt, ami a szívemet nyomja, s nem félrebeszélve, eltitkolva, eltorzítva, rejtjelezve vetném gondolataimat papírra.

Annyira bolond szerencsére nem voltam, hogy minden versem elégessem, megsemmisítsem, mind megvan még. Aki szívesen olvasná őket, kérjen, s fog kapni.

Enreiter Ádám – 2010. április 6., Pest-Buda