Miért mondod: pokol, ha a mennynek tornáciban jársz?
Miért háborog lelked, ha mégis igaz kősziklán állsz?
Miért hágy el szíved, ha az most már Istené végleg?
Miért rázod öklöd égre, ha örök élet békéjét elnyerted?
Miért néma ajkad, ha szívedben szól dicsőítő ének?
Miért tüzel vágy, ha élet vizével örökre meglégíttettél?
Miért vándorolnál messze-messze, ha itt Megváltódat meglelted?
Miért keresel naponkint menedéket, ha Isten tenyerén élhetsz?


pokolt kiáltasz, lelked háborog?
én mégis veled vagyok!
öklöd rázod, szíved elhagyott?
én mégis veled vagyok!
maradj néma vagy üvölts ég felé,
tüzelj,vágyódj, menekülj el,
de ha majd nyomorod mélyén
végre kicsit rám figyelsz,
észreveszed:
itt vagyok veled!
kősziklán állsz, a mennyek udvarában,
békéd van a legvadabb viharban…
tenyerembe véstelek.
veled vagyok, veled leszek.
nyugodj hát meg.