Szeplős álmot kerget a nyári zápor
Csendet ígér az eresz surrogása
A bokrok, s a fák bólogatnak
Kifejezéstelenül a szürke égre
Boldogtalan kerék gördül végtelen úton
Pocsolya vizét szerteszét szórja
Egykedvűen forog magában tehetetlen
Zökken a bukkanókon föl s le
Cserép vagyok a háztetőn, lécekbe kapaszkodom
Egy darab pléh lóg az eresz szélén
A magasságtól néha megszédül
Ez vagyok itt fönt, e vörös tetőn
Szeplős álmot kerget a nyári zápor.
(2010. nyara)
